Augustin Maior 1881 – 1963

1882. augusztus 21-én született Szászrégenben (Maros megye), Gheorghe és Tereza Maior (szül. Cornea) gyermekeként. Édesapja, Gheorghe Maior tanító volt, majd a szászrégeni román nyelvű elemi iskola igazgatói állását töltötte be.

Augustin Maior német óvodába jár, majd a német nyelvű elemi iskolában folyatja tanulmányait, úgy tűnik ugyanis, hogy szülei meggyőződtek a német tannyelvű iskolai oktatás jelentőségéről. Az első négy osztályt 1892. és 1896. között a szászrégeni Német Evangélikus Gimnáziumban végzi, majd a következő kettőt a marosvásárhelyi Piarista Líceumban folytatja 1896. és 1898. között. Már ekkor kitűnik nem mindennapi képessége az idegen nyelvek elsajátításában, valamint az egzakt tudományok, különösen a matematika és fizika iránti érdeklődése. Középiskolai tanulmányait 1898. és 1900. között a budapesti Katolikus Gimnáziumban fejezte be, ahol dr. August Schmidt tanár felfigyel kiváló képességeire, és bevezeti a fizika világába.

1900. április 22-én bemutatja első tudományos dolgozatát Az elektrosztatikus indukció címmel, amelyet aranyéremmel díjazott a kollégium. 1900 júniusában érettségizik, és még abban az évben beiratkozik a Budapesti Műszaki Egyetem Mechanika Karára. Ugyanitt folytatta tanulmányait kis ideig Traian Viua és Aurel Vlaicu is.

1900. és 1904. között az egyetem előadásait látogatta és kitűnt újszerű tudományos gondolkodásával. A laboratóriumban folytatott kutatások iránti érdeklődése, tudományos munkája nagyszámú díjat és kitüntetést eredményezett.

1905-ben, az egyetem elvégzése után tanulmányi körutat tesz, felkeresvén a nevesebb európai egyetemi városokat: Bécs, München és Göttingen. Ekkor hallgatja a következő híres természettudósok előadásait: F. Klein, D. Hilbert, H. Minkowski, C. Rünge, E. Riecke, W. Voight, L. Prandtl, H. Th. Simon, E. Wiechert.

1905 novemberében szervezett versenyvizsgán elnyeri a budapesti Postai Szolgáltatás mérnöki állását. Augustin Maiort egész életében vonzotta a tudomány, szenvedélyesen kutatta az elektrotechnika, a mágnesesség és gravitáció, az elektromosság elméleti kérdéseit.

A tudománytörténetbe Augustin Maior az 1906-os esztendő végén tör be, amikor sikerül egy 15 km-es telefonvonalon 5 beszélgetést egyszerre közvetítenie, anélkül, hogy azok egymást zavarták volna.

1907-ben megjelenik a német Elektrotehnische Zeitschrift folyóiratban az Asupra telefoniei multiple (A telefonhálózatról) című cikke, amelyben közli első elméleti és kísérleti eredményeit. Ebben a cikkben matematikailag, majd gyakorlatilag is bebizonyítja, hogy egy telefonvonalon lehet egyszerre több beszélgetést is folytatni magas frekvenciájú váltakozó elektromos áram segítségével. Ez az új telefonmodell meghódítja Nyugat Európát és Amerikát, a jelentős gazdasági és pénzügyi erőforrással rendelkező régiókat. Kutatásainak eredményei hamar elterjednek az amerikai szaklapokban. 1909-ben E. Weinberg (Washington) megerősíti Augustin Maior kijelentéseinek érvényességét, és javasolja a transzatlanti telefonhálózat létrehozását.

Az első világháború után Augustin Maior visszatér Nagyszebenbe és megkezdi az Erdélyi Posta és Telefonhivatal átszervezését.

1919. április 14-én az erdélyi és bánáti Központi Posta igazgatójának nevezik ki, ugyanez év júliusában a Kolozsvári Tudományegyetem címzetes tanára lesz, elméleti és mérnöki fizikát oktat a Természettudományi Kar Elméleti és Mérnöki Fizika Intézetében, majd októberben felkérik az intézet igazgatói állásának betöltésére. 1920. január 20-án létrejön Kolozsváron az első román elméleti-fizika iskola, amelyet Augustin Maior több mint három évtizeden keresztül irányított. Az intézmény neve Elméleti és Alkalmazott Fizika Intézetre változik, ahol az Elektronika és Mágnesesség, valamint Az akusztika és optika című előadásokat tartotta a hallgatóknak. Az egyetemen végzett levéltári kutatások alapján meggyőződhetünk arról, hogy a két világháború közötti időszakban Augustin Maior jelentős erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy a könyvtárat bővítse, és a fizika laboratóriumokat megfelelően felszerelje.

1923-ban kollégái egy csoportjával sikerül megszerkesztenie egy rádió adó-vevő készüléket, amellyel Kolozsváron először volt hallgatható rádióműsor.

1929-ben a kolozsvári I. Ferdinánd Tudományegyetem Természettudományi Kara dékánjának nevezik ki. Közben számos tudományos dolgozatot jelentet meg a fizika különböző szakterületéről. Dolgozatai eredeti, mély, újító tudományos gondolkodását tükrözik.